6. rész - Valami kezdete

- Mégis mit kellene tudnom róla - ültem le vele szembe
- Csak annyit, hogy Louis nem volt annyira felkapott, mint a többi 4 srác. Azóta kezdtek el vele foglalkozni, amióta velem van - kezdett bele
- Nem értem mire akarsz kilyukadni - néztem rá elég furcsán
- Arra drága, hogy olyan lányokat választ magának, akik híresek. Ez Louis.. - folytatta volna még szerintem, de ekkor léptek be a fiúk
Értettlenül néztem Louis-ra. Én ezt valahogy nem tudom elhinni. Lányok nélkül is elég felkapott, nem kell neki barátnő, hogy így legyen. Inkább azt hiszem el, amit a fiúk meséltek Hannah-ról. Pénzéhes és csak a kamerák, illetve a hírnév miatt volt Louis-al.
- Szóval, csak azt akartam, hogy ezeket tudd - mosolygott rám - Most viszont megyek.
Láttam, hogy mikor elment Louis mellett rákacsintott, majd kilépett az ajtón.
A fiúkkal együtt, döbbenten néztük a zárt ajtót. Még mindig meredten bámultam magam elé. Hogy Louis ilyen legyen? Nem, ezt biztos csak ő találta ki. Annyira nem értem, mért kell még bele rúgnia többet és többet?
- Mi volt ez az egész? - ült le mellém Harry
- Mikor haza értem, már itt várt rám. Azt mondta, hogy beszélni szeretne velem, hogy megtudjak egy-két dolgot Louis-ról - mutattam a fiúra
- Mégis milyen dolgokat? - csatlakozott hozzánk Liam is
- Hát, hogy Louis nem volt felkapott és csak azóta foglalkoznak vele, amióta Hannah-val volt, és hogy mindig olyan lányokkal kavar, akik híresek - válaszoltam
- De ugye te ezt nem hiszed el? - csattant fel Zayn
- Én... - dadogtam - Nem hiszem el, csak nem értem miért talál ki ilyet.
- Mert féltékeny. Jaj Loren ne legyél hülye - mordult rám Harry
- Hagyjátok, nem az ő hibája - védett meg Louis, majd felment a szobájukba
Kicsit furán éreztem magam. Biztos voltam benne, hogy bele tiportam Louis lelkivilágába most még én is. A fiúkkal megkajáltunk és eltereltük a gondolatainkat erről a napról. Úgy döntöttünk, hogy megnézunk egy filmet, persze Louis nem csatlakozott hozzánk. 
Így hát, amikor a film közepénél jártunk és már mindenki kellően elpunnyadt, se szó, se beszéd nélkül ott hagytam őket és Louis-ék szobája felé vettem az irányt. 
- Gyere nyugodtan - szólt amikor bekopogtam
- Jól vagy? - tettem fel a lehető leghülyébb kérdést
- Nem mondanám, hogy annyira jól vagyok, de tűrhető - ült fel az ágyon
- Ne hozzak neked valamit? Nem vagy éhes? - érdeklődtem, mivel ő nem ebédelt velünk
- Nem kérek semmit, köszönöm. Csak egy kis nyugalomra vágyom - mosolygott
- Akkor nem is zavarlak - indultam az ajtóhoz
Már a kezem a kilincsen volt, amikor Louis a kezem után nyúlt, miután utólért. Maga felé fordított és a szemembe nézett. Elvesztem a szemeibe. Egyszerűen kikapcsolt az agyam, és csak néztem őt. Adott egy puszit a homlokomra, majd megfogta a kezem és az ágy felé húzott. Lefektetett maga mellé és szorosan magához ölelt.
Csak néztük egymást és mosolyogtunk.
- Annyira jó, hogy most itt vagy mellettem - simogatta meg az arcom
- Ne haragudj a délutáni megjegyzésemért. Bízok benned és egyáltalán nem hiszem el ezeket a pletykákat - pusziltam meg
Nem válaszolt, csak még szorosabban ölelt, majd fölém hajolt és megcsókolt. Nem értettem, hiszen most szakított a barátnője vele. Nyelvünk csatát vívott egymással. Eltoltam magamtól és bizonytalanul ránéztem.
- Biztos jó ötlet ez? - kérdeztem
- Őszinte leszek veled! Fáj ez a szakítás és még kell egy kis idő, hogy feldolgozzam. De nem bánom és csak miattad - mosolygott
- Miattam? Miért? - értetlenkedtem
- Azért, mert ez a kapcsolat már a végét járta és ezt tudtam nagyon jól, de azért reménykedtem. Viszont te törődsz velem és megértesz, jól érzem magam veled - simogatott meg újra - Szeretnélek jobban megismerni, ha nincs ellenedre.
- Egyáltalán nem bánnám - felbátorodva adtam egy puszit a szájára
- Akkor holnap eljössz velem sétálni és vacsorázni? - kérdezte
Válaszom csak egy bólintás volt. Még egy kicsit feküdtünk az ágyon, de elálmosodtam és indultam a szobámba. Harry pont akkor lépett be, amikor Louis-nak adtam egy jóéjt puszit. Csak nézett minket, de nem szólt semmit, csak mosolygott.
Harry-t is megöleltem és kiléptem a szobájukból. Indultam volna fürdeni, amikor ajtócsapódást hallottam a földszintről. Lerohantam.
- Meglepetééééééés - hallottam egy hatalmas ordítást


Remélem tetszik, és nem köveztek meg azért, hogy csak most hoztam. 
De hát tudjátok, itt van az utolsó két hét a suliból és nagyon rá kell feküdni....
Kérek majd kommenteket, hogy hogy tetszett..addig is puszi mindenkinek :))