2. rész- Régi és új arcok

Másnap reggel gondolatok cikáztak a fejembe. Igen ugyan arról a személyről, akiről anya mesélt tegnap. Harry! Nem értek semmit, minek jön ide és minek akar látni?
Tudnotok kell, hogy Harry-vel 10 éves korunk óta ismerjük egymást. 3 éve láttam őt utoljára. Régen iszonyatosan szerelmes voltam bele, persze ő ezt nem vette észre és sokszor megbántott. Mielőtt beindult volna a karrierem, nagyon sokat veszekedtünk emiatt. Majd amikor amikor ott álltam a nagyon döntés előtt, egyenesen kijelentette, hogy ha elköltözök többet nem akar látni. Engem ezek a szavak nagyon szíven ütöttek, el sem tudja képzelni, hogy mennyire és akkor most ezek után ide jön, mert ő látni akar. És hogy még a fiúkat is hozza, ez az amit már végképp nem értek.
Sokáig nem tudtam gondolkozni ezen, mert csörgött a telefonom.
- Szia! Arra gondoltunk, hogy kijöhetnél velünk a reptérre - hallottam meg Sam hangját a vonal másik felén
- Szia drága, mikor indul a gépetek? - kérdeztem
- Este 6-kor, 4 óra körül kint kéne lenni - kaptam meg a választ
- Rendben akkor fél4-re ott vagyok nálatok. Addig is legyetek jók - tettem le
Pont jókor, anya gépe 7-kor száll le, legalább nem kell két kört mennem. A lányok nem tudnak a Harry-vel való ismerettségünkről. De úgy érzem, ha haza jönnek itt az ideje, hogy elmeséljem nekik. Délután 1 óra van, épp itt lenne az ideje készülődnöm. Gyorsan lefürödtem és felöltöztem. Ettem pár falatot és megnéztem a menedzseremtől kapott e-mailt. Hiába van pihi akkor is lesznek itthon is dolgaim. Az idő őrületes sebességgel rohant. Indulnom kellett.
- Anyukád mikor jön? - kérdezte már a reptéren ülve Claire
- 7- kor száll le a gépe, tehát 2 óra múlva - pillantottam az órámra
- Akkor nem is kell sokat várnod - állapította meg a tényt Sam - Hiányozni fogsz, de majd beszélünk és elrepül az idő, figyeld meg mire észbe kapsz már itthon is leszünk.
- Kérnénk a New York-i járat utasait, kezdjenek el felszállni a gépre - jött a hang az egyik hangosbemondóból
- Szeretlek titeket - álltam fel, hogy megöleljem a barátnőimet.
Egy hosszú búcsú után, elindultak a kapu felé. Majd eltűntem a szemem elől.
Már csak egy óra. Vártam, hogy újra lássam anyát, sőt még Harry-t is őrült izgalommal vártam, de közben ideges voltam. A várakozás ideje gyorsan eltelt. Szálltak le a Londoni gép utasai, és csomagjaikkal a kezükben rohantak a családjaikhoz. 
És megérkeztek. Megpillantottam anyát, majd a nyakába vetettem magam.
- Kicsim! Annyira hiányoztál - puszilgatott össze-vissza
- Te is nekem, annyi minden van amit meg kell beszlnünk - válaszoltam könnyes szemekkel
- Loren, szia - hallottam meg egy ismerős hangot és a hang irányába fordultam
- Harry - néztem rá
Még mindig azok a göndör fürtök, csillogó szeme és eszméletlen mosoly. Ez volt az, aminek régen is a fogságába estem.
- Örülök, hogy látlak, sokat változtál - mért végig - Gyere bemutatom a fiúkat.
- Te sem panaszkodhatsz, az idő csak az előnyödre vált - vetettem rá egy pillantást
- Ő itt Niall, Zayn, Louis és Liam - mutatta be a srácokat
- Sziasztok, Loren vagyok - mosolyogtam rájuk
Végig néztem a fiúkon és megakadt a szemem egy kék szempáron. Louis volt az. A mosolya talán még szebb volt, mint Harry-é. A fiú vetett rám egy pillantást, majd elfordította a fejét. Nem sokkal később elindultunk haza. A kocsiba a fiúk között ment az ökörködés. Relatív sokat kérdezőskötek a fiúk, kicsit úgy éreztem magam, mintha egy interjún lennék. Leparkoltam a ház előtt, bent pedig megmutattam ki, hol fog aludni. Liam, Niall és Zayn kapták a vendégszobát. Anya alszik mindig a földszinti szobába, Harry és Louis pedig a közvetlenül mellettem lévő szobábam fognak aludni. 
- Loren, később szeretnék veled beszélni - lépett mellém Harry
- Rendben, azt hiszem lenne is miről. Menjünk le a többiekhez - javasoltam, de ő elkapta a kezem
- Gyönyörű vagy - fordított maga felé
Harry az istenért, ne tedd ezt velem megint. Ezek a gondolatok fordultak meg a fejembe. Egy mosolyt küldtem felé, majd elindultam a többiekhez. A négy srácból egy hiányzott. Ezt Harry is észre vette.
- Srácok! Hol van Louis? - tette fel a kérdést
- Itt vagyok, csak Hannah-val beszéltem - jött be a nappaliba a hiányolt személy
Mért néz ki ennyire jól? Nem értem mért tudok a szemekbe és mosolyokba bele bolondulni.
- Hannah? - néztem értettlenül a fiúra
- A barátnőm - válaszolt, de ezt a választ bár ne hallottam volna
- Ohh értem - erőltettem egy mosolyt az arcomra, de persze észre vette, hogy valami nincs rendben
Oda lépett hozzám és kedvesen átölelt és nyomott egy puszit az arcomra, hogy enyhítse a bennem lévő érzéseket. De sajnos nem jött neki össze. Az érintésébe bele remegtem az illatától elkábultam. Egyáltalán nem értettem mi van velem. Talán csak hiányzott már a törődés. Nagy csatát vívtam magammal, neki van barátnője egyfolytában ezzel érveltem magamban. Gondolatomból anya zökkentett ki.
- Miújság Scottal? - vártam már ezt a kérdést

- Szakítottunk, kiderült, hogy csak a hírnevem érdekelte semmi más - motyogtam
- Meddig voltatok együtt? - kérdezte féle Liam
- Fél évig - mosolyogtam rá, mivel láttam a megkönnyebbülést az arcán, hogy nem szakított fel bennem újabb sebeket
Még sokáig beszélgettünk, minden szóba jött. A fiúk zenéje, a barátnőim. Pasik, csajok. Egy-két videót és klippet is megnéztünk. Későre járt. 
Mindenki elindult a szobájába. Én mentem fel utolsóként Harry és Louis társaságában. Elköszöntem tőlük és nyitottam volna ki az ajtót, amikor egy kéz az enyém után nyúlt.
- Loren akkor tudunk beszélni? - nézett rám boci szemekkel Harry
- Persze, csak menjünk be - húztam magam után a szobába
- Sokat gondolkoztam. Nagyon bunkó voltam veled, nem támogattalak, pedig kellett volna és ezt nagyon sajnálom - meredt maga elé
- Hagyjuk Harry, felejtsük el - simogattam meg az arcát

Harry elkapta a kezem és adott rá egy puszit. Végül elkezdte simogatni a derekam. Csak azt tudnám, hogy került a keze a derekamra. Beszélgettünk még egy fél órát, mint két régi barát úgy zajlott ez a beszélgetés. Egyszercsak valami nagyon nagy baromságot mondott, amitől annyira röhögtem, hogy leborultam az ágyról magammal rántva őt is. 
Egymáson feküdtünk és röhögtünk tovább....nyílt az ajtóm és belépett rajta...




Sziasztok! Remélem azért ez a rész is tetszett, kérlek titeket, hogy írjátok le a véleményeteket. 
A következő részt lehet, hogy holnap teszem fel, de lehet csak hétfő lesz belőle.
Addig is puszi nektek :)))